Az arany ára - Befektetési szempontból nem mindegy, hogy a tőzsdei arany áráról beszélünk, vagy a fizikai valóságában létező, kézzel fogható aranytömbről. A kérdés bonyolultságát tovább fokozza, ha az aranytömb és a tőzsdei arany árfolyam célját vesszük szemügyre.

Lényeges különbség, hogy míg a tőzsdei arany árfolyama hozamot képes generálni, addig a birtokunkban lévő, fizikai aranytömb valójában erre nem képes, vagy csak elenyésző mértékben. Viszont, ha mélyebben vizsgáljuk az árfolyam által megtermelt hozamot, akkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a hozamból származó nyereségünk adóköteles lesz, míg az aranytömb értékesítéséből származó jövedelmünk, mint (tiszta) haszon jelenik meg.


Befektetési arannyal kapcsolatosan lenne kérdése?

Mrázik László szakértő áll rendelkezésére a,

06-20-322-7575-ös telefonszámon.



A befektetésben gondolkodókat folyamatosan információkkal bombázza a monetáris világunk, amelyben az árfolyamok hektikus kilengésétől a befektetési instrumentumokkal való kereskedés révén keletkező vételi, eladási, tranzakciós jutalékokon keresztül jutatja el a döntéskényszertől akár a döntésképtelenségig.  Ennek megfelelően, a befektetők három, egymástól jól elkülöníthető csoportja különböztethető meg:

  • Az első csoportba azok tartoznak, akik a portfóliójuk menedzselését másra bízzák a döntésképtelenségük okán, amelyet időhiány ugyanúgy előidézhet, mint az információ hiánya a befektetési piac alakulásáról, ill. az általa kínált lehetőségekről.
  • A második csoport tagjai már rálátással rendelkeznek a pénzpiac befektetési lehetőségeire, figyelik az aktuális trendeket, a grafikonok alakulását, azonban még nem képesek kereskedni olyan pénzpiaci információkkal, amely előrelátással segíthetné befektetéseiket.
  • A harmadik csoportba a piacot befolyásoló információ birtokosai tartoznak, akik még az események bekövetkezte előtt képesek lépéseket tenni, vagy éppen lépéseikkel váltanak ki pénzpiaci hatásokat, felismerik az ok-okozati összefüggéseket és szerves részét képezik a pénzpiacnak.

A fizikai arany megvásárlásával árut veszünk, így pénzvagyon tűnik el a monetáris világból, ezért ebben az esetben nem az arany árfolyamáról, hanem az arany áráról beszélünk. Természetesen az árfolyammozgás -némi időeltolódással lassabban reagál a piaci változásokra- hatással lesz az árra, de pont az árfolyam csökkenése sarkalhat aranytömb vásárlásra, ha hosszú távú, legalább 5-10 éves befektetésben gondolkodunk.
Ennek alapvetően az a magyarázata, hogy az arany árának -mint bármely más terméknek- a hektikusan változó kilengése során, alacsony vagy alacsonyabb áron vásárolhatunk, (amikor a brókerek nem ajánlott befektetési kategóriába sorolják rövidtávon) miközben várható a termék árának normalizálódása, abból az alapvető kiindulási szempontból, hogy a fizikai aranytömbnek ára van, amely az előállítás-, öntés-, ill. az ügyfélhez történő eljuttatás költségét is magába foglalja.

A tőzsdei arany opcióval ellentétben, a fizikai aranytömb áru és fizetőeszköz is egyben, mivel szállítható, ill. fizetni is lehet vele (az ügyfél nem aranyat vásárol, hanem a pénzét cseréli aranyra). A tőzsdei arany célja, hogy hozamot állítson elő az árfolyam ingadozások kihasználásával, addig a fizikai aranytömb feladata a vagyoni javak értékének megőrzése, konzerválása.

A befektetési arany fenti tulajdonsága teszi előnyössé a bérből, fizetésből élő, adózott jövedelemmel rendelkezők számára, akiknek a kockázattűrő képességük alacsony, miközben az anyagi javaik hosszútávon történő értékmegőrzése az infláció, ill. a pénz vásárlóértékének rontó hatásaitól, minden különösebb szaktudás és információ igény nélkül érhető el.

Minden befektetési portfólió rejt magában kockázatot, de azáltal, hogy a fizikai aranytömb hozam generálására nem alkalmas, a kockázat csökkentő, minimalizáló tulajdonsága emelendő ki, így a magasabb kockázattűrő képességgel rendelkező, a befektetés világában jártasabb ügyfélcsoport részére is ajánlható. Akár a tőke által generált hozam, akár a befektetésre szánt tőke egy kisebb hányadát -pénzügyi elemzők ajánlása szerint legalább 30%-át- befektetési arany formájában tartva a portfóliónk biztonsági lábát építhetjük ki.

Akár a globális, akár mikró monetáris rendszereket vizsgáljuk elmondható, hogy az ősközösségi társadalmaktól jelentős utat járt be az arany, amely a jelenkor pénzrendszerében is jelentős szerepet tölt be. A kialakuló társadalmak hajnalán a cserekereskedelem már viszonylag korán felismerte és mindinkább igényelte egy közösen elfogadott értékmérő általános bevezetését, amely az i.e. II. évezredben, Mezopotámiában megjelenő cserealap volt, a sékel (1 sékel = 170 szem gabona). Ez a megoldás sem volt tartható hosszútávon, mivel a gabonaszemek mérete, minősége is eltérő volt, és a gabona eltarthatósága mennyiségi, minőségi értelemben (nyirkos időjárás, rágcsálok) erősen korlátozott volt.

Ezt követően jelentek meg a konszenzuson alapuló és tartalommal bíró nemesfém fizetőeszközök, amelyekkel viszont az volt a baj, hogy tömegük, méretük és nemesfémtartalmuk jelentősen eltért egymástól, azonban idővel, az egységesítésre való törekvés során születet meg az érme.

A ma használt papírpénz kialakulásában is jelentős szerep jutott az aranynak és általában a nemesfémeknek. Az aranyművesek kezdtek olyan tárolási módokat kialakítani, amellyel az alapanyagot, a nemesfémeket, illetéktelenektől el tudták zárni, ezt felismerve, egyre többen voltak azok, akik bizonylat ellenében, nemesfém tulajdonukat megőrzésre átadták -ellentételezésként őrzési díj fejében-, miközben a bizonylattal, mint mögöttes aranyfedezettel kereskedhettek. Működési elve alapján, a papírpénz ősének tekinthető, az aranyfedezettel rendelkező, ezáltal fizetőeszközként is funkcionáló bizonylat. Ez az aranyfedezeti standard, amikor az állam aranyért cserébe bankjegyet ad, mely az államnak adott kölcsönnek is tekinthető, azonban itt még 100% a kibocsájtott papírpénz aranyfedezete.

Az ipari forradalom velejáró következménye, hogy a gazdaságnak több tőkére van szüksége, az aranyfedezeti standard, a 100%-os aranyfedezet már nem volt tartható, ekkor jelent meg az aranyalap. Ennek lényege, hogy az állam előre meghatározza a pénz mögötti aranyfedezet mértékét és a 100%-hoz hiányzó részt, váltók, egyéb papírok kibocsájtásával egészíti ki. Itt már szigorú szabályozás és bankjegy kibocsájtási monopóliummal rendelkező központi bank létrehozása válik szükségessé.  A meghatározott mérték felett történő bankjegy kibocsájtása csak az aranyfedezet, vásárlással történő növelésével valósítható meg, ellenkező esetben hiperinflációs spirált indít be, amely végül a világgazdasági válságban csúcsosodik ki.

Az aranyalap visszaállítására az első világháború után tettek kísérletet, azonban ez eredménytelenségbe fullad, miután az USA is kilép az aranyalapból. A BRETTON-WOODS rendszer a második világháborút követően működött egészen 1973-ig, melynek lényege, hogy az USA, szigorú monetáris politika folytatása mellett, a dollár értékét az aranyhoz fixen rögzítette, így az adott államok a dollár készletek felhalmozásával értek el olyan fedezetet, mintha azt arannyal tették volna. Az USA által beindított –arany fedezet növelése nélküli- bankóprés a dollártartalékokat felhalmozó országok vagyoni értékét inflálta.

A modern közgazdaságban, az aranynak nem az értékőrző, hanem a szabályozó szerepe a jellemző megakadályozva a fedezet nélküli korlátlan mennyiségű pénznyomtatást. A nemzetállamok monetáris rendszerében jelenleg a fedezetet, a gazdasági mutatók adják, melyek valóságát a politika garantálja. Ennek megbízhatóságát és hatékonyságát jól szemlélteti Görögország Euró övezetbe való felvétele.

Az aranytartalék őrzésének helye (ahol nemcsak az USA aranytartalékát őrzik) Fort Knox és a FED épülete, azonban elgondolkodtató, hogy miután 2011-ben Venezuela haza szállíttatta teljes aranytartalékát, Németország, Hollandia és Franciaország is a hazaszállítás mellett döntött, ám az USA kitért a kérés elöl, és az arany mozgatása nélküli megállapodás születet. Erik Sprott az arannyal kapcsolatos statisztikák vizsgálata során megállapította, hogy a piacon keletkező keresletet a bányák által kitermelt mennyiség nem képes fedezni, így azt pótolni kell, amit csak a jegybanki tartalékok piacra dobásával lehet kielégíteni. A fejlett társadalmak kiemelkedő jólétének alapja, a monetáris rendszer eladósodottsága, ahol a végbement tranzakciók csupán 2%-a jelenti a javak és a szolgáltatások tényleges cseréjét, míg a tranzakciók 98%-a spekulatív. Ez a folyamat a végtelenségig nem tartható, a jóléti államok a jólét szintjéből engedni lesznek kénytelenek, mert igazán jó megoldás a problémára megoldására még nem került kidolgozásra. Elméleti lehetőséggént felmerült az egységes adósságrendezés, azonban ez a megtakarításaiból az állampapírt megvásárló és - ez által - az államot finanszírozó választópolgárral fizettetné meg az adósságot, miközben semmi sem tudná garantálni az állam ismételt eladósodottságát.

A másik megoldást az aranyfedezethez történő visszatérés jelenthetné, azonban ez a lépés az arany árának robbanásszerű növekedését eredményezné, amely viszont az arany árához kötött nemzeti valuta nagymértékű elértéktelenedéséhez vezetne, miközben a nemzeti valuták elértéktelenedésének folyamata állandósult. A jelenlegi helyzetben jól látható, hogy bármilyen megoldás alkalmazásáról is döntsenek, az előrevetíti az arany térnyerését, amelyre az arany ára korrigálni fog, így hosszútávon a befektetési aranyat jellemző értékmegőrző, konzerváló képessége is jelentősen felértékelődik.

  
Ezt már olvasta?Bezárás