A kollektív béralku 2015 és 2016 év folyamán egyre nagyobb szerephez jut várhatóan. Mindenki előtt ismert tény, hogy Magyarországon van, az unión belül, az egyik legalacsonyabb bérszínvonal. Még rosszabb azonban a valós helyzet, ha nem vesszük figyelembe, annak a kisszámú, nagyon jól kereső embernek a bérét, ugyanis nekik köszönhető még ez a bérszint is, illetve a reálbér emelkedés nagyobb hányada is náluk landol. Ez azt jelenti, hogy, ha azt az információt kapjuk, hogy egy adott évben a reálbér emelkedése 4 % volt, az csak lényegében annyit jelent, hogy kisszámú alkalmazottnak a bére két számjegyűt is emelkedett, míg a többségé csak minimálisan, 1-2 %-ot, illetve semennyit. Fontos szerepe kap ezért a béralku 2015-2016 években is, illetve várhatóan utána is. Miről is van itt szó?

Ahhoz, hogy egy országban magas legyen a bérszint, több dolog is szükséges. Kell egy jól teljesítő vállalat, melynek növekvő belső termelékenysége van, jók az értékesítési eredményei, és nem mellékesen nyereséget termel. Másik részről, azaz az alkalmazotti részről pedig kell, egy erős szakszervezet. A vállalkozás által megtermelt jövedelem megoszlik a tulajdonos, és az alkalmazottak között. Az elosztás aránya a lényeges, azaz nem mindegy mekkora részt kap a tőketulajdonos, és mekkorát a munkavállalók. Itt játszik nagyon fontos szerepet a szakszervezetek ereje, illetve alkupozíciója. Sajnálatos módon Kelet-Európában, és így hazánkban is a gyenge szakszervezetek a jellemzőek, amelyek, jellemzően nem tudják kiharcolni a magasabb dolgozói részesedést, azaz a magasabb bérszintet. Azt a szakszervezetek kollektív béralku keretében igyekszenek elérni, kevés sikerrel. Sajnálatos módon a gyenge szakszervezetek, csak részben okolhatók az alacsony bérszintért. Milyen okokat kell még megemlíteni? Nézzük is meg.

Köztudott, hogy hazánkban nagyon magas a béreket érő terhek, ami azt eredményezi, hogy a munkaerő alkalmazása komoly terhet ró egy vállalkozásra. Ennek természetesen az a következménye, hogy a vállalkozósok a lehető legkevesebb dolgozót alkalmazzák, ráadásul sokukat alacsony bérrel jelentik be, majd zsebből egészítik azt ki, illetve jellemző a fekete foglalkoztatás is. Szintén negatívan hat a bérekre az a tény, hogy hazánkban a külföldi tőke aránya, illetve súlya nagyon magas, ami szintén a magasabb bérszint kialakítása ellen hat. Meg kell még említenünk azt a kellemetlen tényt is, hogy Magyarország GDP-je nagyban függ a külföldi gazdaságoktól, ami azt jelenti, hogy ki van szolgáltatva a nemzetközi piacnak. Ez tovább gyengíti a magasabb bérszínvonal kialakulásának realitását. Szintén negatív hatást gyakorol a bérszínvonalra, hogy Magyarországra- más kelet-európai országokhoz hasonlóan-, jellemzően a bérmunka jellegű tevékenységeket telepítette a nemzetközi tőke, illetve vállalatok, ami tovább növeli a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Amennyiben ugyanis kialakul egy erősebb szakszervezet, akkor viszonylag egyszerűen áthelyezi a telephelyét az adott vállalkozás valamelyik szomszédos országba, ahol már tárt karokkal várják, itt pedig kezdetét veszik a leépítések.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán Magyarországon növelni a bérszínvonalat, és ha igen, akkor milyen eszközökkel. Növelni kell a kis- és középvállalkozások eredményességét, illetve nagyobb súllyal való megjelenését a magyar gazdaságban. Ennek eléréséhez elkerülhetetlenül meg kell változni a magyar a magyar vállalkozások stratégiai gondolkodásmódjának, növelni kell az innovációra fordított összegeket, és nem utolsó sorban meg kell tanulni, úgy működniük, mint a nyugati vállalkozások, és hangsúlyt kell helyezni a nemzetközi piacon való megjelenésre is. Növelni kell a magyar vállalkozások hozzáadott értékét. Erősíteni kell továbbá, a magyar menedzsment réteg kompetenciáját, hogy minél nagyobb beleszólással bírjon a külföldi tulajdonú vállalkozások itthoni működésébe, és ne csak kiszolgálói legyenek a külföldi érdekeknek. Továbbá növelni kell a minőségi munkaerő számát, amelyekre a külföldi tőkének is nagy szüksége van, amely egyben növelné azoknak a szakszervezeteknek az erejét is, amelyek ezt a minőségi munkaerőt összefogná. Bár azt is látni kell, hogy nem minden a bér, hanem sokat számít az is, hogy a munkahelyek biztosak legyenek, és a javuljanak a munkakörülmények. Sok itt még a teendő, és hosszú út áll előttünk, mire csak megközelítjük is, a nyugati béreket.  

Kérjük, mondja el a véleményét!
{fcomment}