Bizony a munkanélküliek tömege annak is örül, hogy ha csak félállásban is, de mégis foglalkoztatják. Ám ezek a megoldások egyre növekvő bizonytalanságot illetve vagyoni egyenlőtlenséget okoznak. „Stabil munkaügyi kapcsolattal” már csak a világ dolgozóinak negyede rendelkezik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint, a többi ember pedig vagy ideiglenes vagy rövidtávú határozott idejű alapon, feketén illetve rendszeres fizetéssel nem járó családi munkahelyen dolgoznak. Globális szinten 61 milliósra tehető a munkanélküliek tábora – vagyis azoknak a száma, akik aktív korúak, tudnának és szeretnének is dolgozni, így jelen vannak a munkaerőpiacon, de mégsem találnak állást maguknak. A World Employment and Social Outlook (Álláspiaci és szociális kitekintés) címet viselő jelentés szerint ennek elsősorban továbbra is a 2008-ban kirobbant világméretű válság az oka, ahogy annak is, hogy egyre jobban elterjed a részmunkaidős foglalkoztatás. Ezek a munkavégzési formák egyes esetekben segíthetnek, nyújtanak abban is, hogy egy régebbi állástalan valamilyen formában be tudjon lépni a munkaerőpiacra, de térhódításuk súlyos problémákat is jelez. Mivel sok helyen a kevésbé hagyományos foglalkoztatási módok nagy arányban vannak jelen.

Ezen felül pedig éppen a legszegényebb, sokszor politikailag, társadalmilag is instabilabb térségekben a legnagyobb a munkaügyi bizonytalanság. Míg világszinten a dolgozók 60 százalékának nincs semmilyen szerződése, addig ugyanez az arány például Afrika Szaharától délre eső részén akár a 80 százalékot is elérheti. Pedig már a 60 százalékos mutató is nagyon magas, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy az Egyesült Államokban csak 13 százaléknyian dolgoznak részmunkaidős állásban, de Ausztráliában is mindössze 16,7, Nagy-Britanniában 23, Franciaországban pedig 27 százaléknyian járnak hasonló cipőben. Ezek az adatok pedig ismét a globális vagyoni egyenlőtlenségekre irányítja a figyelmet, illetve azok növekedésére, mivel – az ILO szerint – a részmunkaidős foglalkoztatottak könnyebben csúsznak szegénységbe és társadalmi kirekesztettségbe, mint a teljes állásban dolgozók. A lakosság vagyoni helyzetének romlása a belső keresletet csökkenti, visszafogja a fogyasztást, végeredményében pedig tovább lassítja a gazdaság egészét, a vállalkozások folyamatos gyengülésén keresztül magára a munkaerőpiacra is negatívan hat vissza.

Egyenlőtlenségek - Az idén januárban közzétett legfrissebb adatok szerint a vagyoni egyenlőtlenség már hatalmas mértéket öltött, és jövőre pedig 1 százaléknyi szupergazdag kezében lesz a világ teljes vagyonának több mint a fele. 2009 – ben a teljes pénzösszeg 44 százalékát birtokolták a legvagyonosabbak, 2014 – ben pedig ez a százalék 48-ra nőtt. A nyolcvan leggazdagabb megduplázta vagyonát ez alatt az öt év alatt. A maradék 52 százaléknyi vagyon pedig túlnyomó többsége a lakosság felső ötödének a kezében van. Így az emberek 80 százaléka gyakorlatilag morzsákon él, mivel a pénzösszeg 5,5 százalékán osztozik. Ezért javasolják a döntéshozóknak az ILO szakemberei, hogy erősítsék a szociális hálót, a nyugdíjazást, a segélyezést. Jó példaként említették Brazíliát, Chilét és Kínát, ahol már megtették ezeket a lépéseket anélkül, hogy a foglalkoztatottsági mutatók romlottak volna.

Kérjük, mondja el véleményét, mert hozzászólása másnak nagy segítségére lehet!
{fcomment}